Van, aki egészen messzi útról tér a tréneri szakmába, régi álmokat enged el azért, hogy újaknak adjon helyet. Ilyen volt Beke László életében is az állatorvosi vagy zoológusi szakma iránti vágy. Rajongott az állatokért, de mégis más szakmát választott: tanár lett. Majd tréner is.

Bár László állatok iránti rajongása nem múlt el, fókuszát végül az emberek felé irányította. Az ELTE Bölcsészkarára felvételizett, ahol angol és lengyel nyelv- és irodalom szakon szerzett diplomát. Tanulmányai befejeztével több cégnél is tanított, majd a Szent István Egyetem Kereskedelmi és Vállalkozási Főiskoláján lett tanár, idővel pedig tanszékvezető.

Egy idő után azonban változásra vágyott, de továbbra is emberekkel szeretett volna foglalkozni, így az Ars Humana Consulting céghez szerződött. Itt nem csak belekóstolt, hanem bele is szeretetett a tréneri munkába. Azonban László nem egy átlagos programot dolgozott ki, hanem egyből a négy fal közül a természetbe vitte a tréningeket. Mivel a sport és a természet fontos része volt mindig is az életének, outdoor tréningeket kezdett el tartani, ahol e két terület tökéletesen összeért. A témában, érdeklődési körének bemutatásában így fogalmaz:

„Meglehetősen szerteágazó az érdeklődési köröm, mivel egyfajta telhetetlen mohósággal igyekszem magamba szívni mindazt a tudást, örömöt és szépséget, melyeket e földi lét tartogat számunkra, de ha választanom kéne, talán az utazást említeném első helyen. Világot látni, új helyeket, tájakat, embereket, kultúrákat megismerni, felfedezni - ez számomra a non plus ultra. De, ami talán még ennél is fontosabb számomra, az maga az út, az utazás, a folyamat, annak minden aspektusával, s a végén a remélt jutalommal: a megérkezéssel.”

Később bővült tréningjeinek palettája, amelyben segítségére volt kitűnő kommunikációs készsége és az, ahogyan tud az emberekkel bánni. Nem csak magyar nyelven, hanem angolul is elkezdett készségfejlesztő tréningeket tartani, majd Edward de Bono laterális gondolkodás koncepciójára is kidolgozott egy sajátélményes kreativitás-fejlesztő modult. Mindig tanul valami újat, amit meleg szívvel ajánl a szakmát kezdő fiataloknak is: „Sosincs olyan, hogy én már elég jó vagyok vagy, hogy szinte mindet tudok, amit erről a szakmáról tudni érdemes.”

Fiával egy kenutúrákat szervező vállalkozást indítottak, és jelenleg a Károli Gáspár Református Egyetemen oktat angol nyelvet, bővelkedik a feladatokban. Apropó! A fia! Gyermekei már felnőttek, önállóak, de amikor kisebbek voltak, akkor is megtett mindent azért, hogy a munkáját összeegyeztesse a családi élettel. „Voltak nehéz időszakok, főképp a páromnak, amikor napokra el kell utaznom, de átvészeltük.” – meséli László. „Az apai szerep sosem állt távol tőlem, talán ezért is lett hat gyermekem, de ez teljes mértékben rezonál azzal, hogy szeretek emberekkel foglalkozni - a saját gyermekeimmel meg pláne, csak hagyják! A tréneri szakma szerintem még türelmesebbé, figyelmesebbé, empatikusabbá tett, s bár úgy érzem, alapból is megvoltak bennem ezeknek az adottságoknak a csírái, mégis rengeteget köszönhetek a szakmának, első sorban önismeret terén.”

Végül álljon itt egy mély gondolat László életfilozófiájából, amely jól leírja, mai világunkban mennyire fontos megragadnunk egy célt, egy szót, egy elméletet, hogy túléljünk:

„A leginkább egy az édesanyámtól hallott történet kulcsszava eresztett mély gyökereket gondolkodásomban, s az élethez való hozzáállásomban, mely szimplán csak annyi: Elmúlik! Értvén ezt minden élethelyzetre, mikor nem vagyunk jól, nem mennek a dolgok, akadályok nehezítik előre jutásunkat - olyankor ezzel a szóval biztatom magam. De eszembe jut akkor is, mikor sikereket élek meg és úgy érzem, hogy minden kívánságaim szerint alakul. A lényeg, hogy a realitás talaján maradva, kellő türelemmel és megfontolással tudjak reagálni környezetemre és annak változásaira.”